ISMERD MEG JOBBAN KALAJOKIT!
A „barátságos fürdőváros“ Balatonalmádit és „legjobb tengerparti üdülőhely“ Kalajokit majd egy évtizedes testvérvárosi kapcsolat köti össze. Ez a kapcsolat egyben lerövidíti azt a távolságot, amely a Balaton északkeleti járási székhelye és a Botteni-öböl északkeleti kisrégiója között létezik.
Jéggel harcolók
Majdnem 13000 lakosával, valamint két és félezer négyzetkilométernyi területével Kalajoki a térség leglátványosabban fejlődő üdülőhelye. A 16. századtól említett kis egyházközség hamarosan fürészmalmai faipari piaca, majd pedig forgalmas kereskedelmi központja alapján lett híres. Piacán a faipari termékek, a kátrány mellett mezőgazdasági termények is megjelentek így a 19. századtól jelentkezett a várossá válás igénye. Ez a folyamat 2002-re érett be, amikor törvényhatósági joggal felruházott város lett. Egyre több szomszédos kistelepülés, mint például Rautio és Himanka csatlakozott külvárosként, amit finnül kylä-nek neveznek és számuk mára már 14.
Hatalmas vízterülete és hosszú homokos tengerpartja ideális hátteret nyújtott az üdülővárosi továbbfejlődéshez. A hullámzó homokdűnék között egyre több nyaraló épült téli és nyári, majd egész éves használtra, amelyekből mára már a 22. századot idéző nyaralótelepek nőttek ki a kikötő és strandok szomszédságában, a két bájos kis szigettel szemben. Az aktív, családi nyaralásra helyezték a hangsúlyt, ahol az idelátogatók teljes harmóniában élnek együtt a helyi, városi lakosokkal. Az utak és a közművesítés gyors kiépítése után maga a város szervezett országos nyaralóház-kiállításokat és bemutatókat évente két alkalommal, amelyre ma már Skandinávián túli látogatók is kiváncsiak. A strandok létesítésével párhuzamosan korszerű kiránduló- és siutak kötik össze a nyaralóházakat a tengerparti vendéglőkkel, a természeti központtal, az erdő közepén épült négycsillagos wellness központtal és a tulajdonképpeni városmaggal. Természetesen nem hiányoznak a golfpályák, a horgászhelyek, a tengeri csóna-kázások, szörfözési lehetőségek, az erdei kisvendéglők és ajándékboltok sem.
A városhoz csatlakozó kistelepülések is szépek, szervezettek és korszerűek iskoláikkal, közösségi központjaikkal, valamint helyreállított műtermeikkel, akárcsak magában a városban lévő intézmények. Legyen az a rövid nyárban fürdő csodás tengerpart vagy az északi fény által megvilágított sípályák, amelyek felett a két legmagasabb építmény, az evangélikus templom és a világítótöröny őrködik, felejthetetlen élmények várnak minden odalátogatóra. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a másik testvérvaros, azaz a japán Izumo mellett a magyar Balatonalmádi város polgárait is kitüntető figyelemmel várják.
GET TO KNOW KALAJOKI BETTER!
‚The Friendly Spa‘ Balatonalmádi and the „Best Marine Resort“ Kalajoki have been twinned for about a decade. This link, at the same time, shortens the distance existing between the north-eastern district seat of Lake Balaton and the north-eastern subregion of Ostrobothnia.
With its almost 13,000 inhabitants and the area of 2,391 square kilometres, Kalajoki has become the most spectacularly developing resort of the region. The small parish mentioned in the 16th century soon became famous for its sawmills, forestry marketplace and then a busy trading centre. Besides forestry products and tar, agricultural goods were available at the market, so the demand to become a municipality arose from the 19th century on. This process was crowned in 2002, when Kalajoki became a municipality with additional authorities. More and more smaller neighbouring settlements, like Rautio and Himanka joined the municipality to become a suburb called kylä in Finnish and their number is 14 this year.
Its vast watery area and long, sandy beaches offered an ideal backround to develop further as a resort. Among the undulating sandy dunes more and more mushrooming holiday homes -recalling the 22. century – were built for winter and summer, even the all-the-year-round use that are located in the neighbourhood of the harbour and the beaches facing two charming, small islands. Attention has been focused on active family holidays, where tourists live in complete harmony with the local residents of the town. It was the town itself that organized national cottage exhibitions and shows that attract visitors from beyond Scandinavia. Simultaneously with the establishment of beaches, state-of-the art tourist paths and ski-routes connect these cottages with restaurants on the seashore, the Marine Nature Centre, the four-star wellness centre constructed in the middle of the forest and the town proper. It is only natural, that visitors can amply find golf courses, fishing sites, sea-boat trips, surfing facilities, forest restaurants and souvenir shops as well.
The small settlements that Joined Kaljoki are also nice, organized and modern with their schools, community centres together with the renovated studios of artists similarly to the institutions within the town itself. Let it be the lovely seashore during the short summer, or the ski-routes lit by the aura borealis, that are guarded by the two tallest buildings, the Lutheran Church and the lighthouse, unforgettable adventures await visitors. We are very proud, that together with the other twin town, Izumo in Japan, it is the citizens of the Hungarian township Balatonalmádi, who are most heartily welcome.
KALAJOKI VIZIT
[Szubjektív emlékek Czuczor Sándor tollából]
Miért is utazik az ember Kalajokiba? Nemcsak azért mert testvértelepülés immár tíz éve, hanem olyan csodálatos kisváros, amelyet minden évszakban érdemes meglátogatni. Kiváltképpen télen. Az ugyanis nagyon hiányzik nekünk a maga tisztességes hótakarójával együtt jónéhány éve. A magyar télutóból a finn télbe érkezni szinte mesés, még akkor is ha összefagyott párszor a bajszom a szakállammal.
Olyan hihetetlen fejlődésen ment keresztül a 12600 lakosú Kalajoki az utóbbi évtizedben, hogy a majdnem két és félezer négyzetkilométernyi területe – nem tévedés: Balatonalmádi közel 50 négyzetkilométere eltörpül mellette – még a félméteres hó alatt is megrázta magát. Ennek az óriási területnek persze több mint fele víz, nem véletlenül fordítható a város neve „bőhalú folyónak“. A folyó parkosított szakasza és a strandokkal, kikötökkel telezsúfolt tengerpart mellet olyan üdülőtelepek nőttek ki a zsenge fenyőerdők közepén, hogy vonzza a világhírű sportolókat, üzletembereket sőt nyugdíjasokat is. Aki meg nem tud beköltözni a környékről, az pedig falujával együtt csatlakozik Kalajoki városához, valahogy úgy, mintha nálunk Balatonakali vagy Hajmáskér szeretne kül-városunk lenni. A legutóbbi ilyen település, Himanka például 2010-ben csatlakozott úgy háromezres fővel, Rautio pedig 1973-ban ezer fővel…
A fejlődés legfurcsább bizonyítéka, hogy tíz éve csak egy magyar zenetanárnő lakott ott, most meg 40 magyar család telepedett le. Elhűlve hallgattuk Jukka Puoskari polgármester beszámolóját, aki lazán megjegyezte, hogy mit csodálkozunk annyira: a járásban már 100 magyar család található. Orvosok, ápolónők, szociális gondozók, erdészek, kertészek és fémmunkások. Mindenkinek van munkahelye és ha a finn nyelvvizsgát is megszerzi, akkor állampolgárságot kap. Az iskolákban egyre több a magyar gyermek, bennünket is vezetett két aranyos iskolás, sőt a második gyermek szülei a házukba is meghívtak aznap délután! Az iskolákban magyarul is tehetnek vizsgát és a finn nyelvet idegen nyelvként tanulhatják. Az egyik felsőéves fiút pedig azzal bíztatták, hogy már olyan szinten beszél finnül, akár a többiekkel együtt is vizsgáhatna .
Nagyon sok iskolát láttunk és a felszereltségük nekem a 22. századot villantotta fel. A Kalajoki Gimnáziumban például gördülő szekrényekből a tanulók bármikor előkaphatják a szupermodern számítógépeket, tankönyveket nem hurcolnak degeszre tömött táskákban, mert elég a pendrive, azaz szép magyar szóval: szipacs: elfér azon egy könyvtárnyi anyag. Az iskolák előtt bicikli és sítalp-parkolók tele, autóval csak a hozzám hasonló, élemedett korú tanárok járnak. A szülőket még az általános iskolában is arra kérik, hogy lehetőleg ne hurcolják a gyermeket minden áldott nap kocsival, jobb ha besiel a gyermek és a tantermében pedig pad helyett bitang nagy labdákon ülnek, hogy nyugodtan tudjanak ficeregni óra közben. Riku Saxholm barátom igazgatói irodájában nincs szék, hanem egy hetyke kis nyereg, amelyen lovagolva emelgeti és tologatja az L-alakú asztalát a rajta levő csodamasinákkkal együtt. Nyeregbe finnek? [Ha ezt Dr. Gráfik Imre barátom megtudja, vagy Dr. Horváth Balázs megérhette volna!]
A szakközépiskolában pedig nem múzeális gépeken akarják elsajátíttatni a korszerű technikát. Mutattak egy tízéves masinát, mint műemléket, de mellette olyan forgácsológép ácsorgott amit távvezérelve működtettek a tanulók. Teljesen lenyűgözött a lakberendező tanteremben [inkább lakosztályt kellene írni!] a virtuális szobaberendező készlet. Bele is szédültem, amikor a szaktanár egy tévéhergelőnek tűnő kis kütyüvel elkezdte tágítani a termet, egy helyben állva: átment a falon, ki a kertbe onnan megnézte hogyan is nézne ki kívülről több bútor. Majd bejött és pár pillanat alatt öt-hat színben vizsgálta a falak és a berendezések harmóniáját. Még egyéb dolgokat is varázsolt volna, de belekérdeztünk: hol lehet ilyent kapni, és mennyibe kerül? Hát valahol Európában, de több helyen is gyártanak már ilyen virtuális lakberendező szimulátorokat. A legjobbat ki-választották, Brüsszelben megpályázták és elnyerték a kért másfél millió eurót. Azután már csak meg kellet vásárolni és rögtön odaszállították. Különben meg egy külön pályázatíró-tanár vagy igazgatóhelyettes dolgozik főállásban minden iskolában, aki látott már gyereket előlről is, beszél két-három nyelvet, no meg szorgalmas.
Az iskolai szimulátor mellett a tanulók terepen is dolgoznak, méghozzá épülő nyaralókban. Konkrétan ők építik és rendezik be, miközben tanulnak és megvitatnak minden egyes lépést. Ehhez a polgármester odacsalogatta a legnevesebb finn építészt Helsinkiből, mellé pedig egy híres belsőépítészt. Az alagsortól a tetőtérig mindent korszerűen értelmeznek, a fürdőszobától a nappaliig mindent kipróbálnak és közben nagyon odafigyelnek a diákok, azaz a jövendő generáció igényeire, kívánságaira, valamint szabadidős szokásaira. A tanárokkal és a diákokkkal együtt terveznek, oktatnak és kiviteleznek rendes órarend szerint. Félévente pedig országos kiállításokat rendeznek, amikor az egész Skandináv-világ Kalajokiba özönlik élelmes egyéb országok szak-értőivel egyetemben. A három- négyszintes nyaralók lábon kelnek el, legtöbbször jóval a befejezés előtt és akkor még a vásárló is belszólhat a végleges megoldásba. A városvezetés közben – mit közben: jóval előtte, közművesít, parkosít, fenyőerdőt telepít utakat épít és tavat létesít. Hogy nézne az ki, ha a szaunából kirohanva nem tud valaki a közelben csobbanni?
Ezek a furfangos finnek már megint a könnyebb megoldást választották! Valahogy nem derogált nekik a pénzkivonás, a szisztematikus züllesztés, nem veszejtették össze a tantestületeket az igazgatókkal, a szülöket az oktatásirányítókkal és keresztbe-kasul. Szemforgató módon még úgy konzultáltak a végső reformok előtt, hogy nem volt kijelölve az egyetlen győztes megoldás. Először a szülőket megkérdezték, a tanárokat folyamatos továbbképzéssel előre felkészítették, a tan-könyveket és a háttéranyagokat legyártották, sőt láss utánozhatatlan csodát: le is szállították. Bezzeg mi magyarok, amilyen állhatatosak vagyunk, megint nekicudarodtunk a nehezebb útnak, a küzdel-mesebb kivitelezésnek és az össznemzeti veszekedésnek. Helyi szinten azt is bevallották, hogy a kalajoki igazgató hovatovább egy évtizede tanulmányozza a legjobb európai megoldásokat és Riku Saxholm még azt is elmondta, hogy nagyon sokat átvettek a balatonalmádi megoldásokból, amint azt az odalátogató miniszterelnöknek és a médiának is kifejtette. Csendesen csak annyit kérdeztem, hogy mikori megoldásokra céloz…
Szauna nélkül nincs finn otthon, de nyaraló, sőt valamirevaló hivatal sem. Természetesen abban a nyaralóban is volt, amit egy hétre kaptunk. Régebbi épületnek mondták, de nekem a jövőt idézte az ultramodern konyhájával, a rogyásig rakott hűtővel és az egész berendezésével. Ismét megta-pasztalhattuk, hogy nem elég a nyaralói szauna, a vendéglátóink még a sajátjukba is meghívtak, ahol az ősi finn népszokások egyik legkedélyesebb vonásait is megismerhettük. A tűzforró köveket nem vízzel locsolják, hanem sörrel. Ez a Lapin kulta [Lappföld aranya] névre hallgató nedű csudajó illatokat áraszt, sokoldalú testápolási hatását rendesen érezni később is.
Meg nem álltam, hogy el ne mondjam barátaimnak kedvenc szaunás viccemet azon melegében: három finn bevonul a szaunába egy vödör lappföldi arannyal és egy literesüveg vodkával Be-locsolják a köveket rendesen, majd az üveget is megdöntögetik és barkochbázni kezdenek, úgy hogy az egyik kimegy, a másik kettő pedig megpróbálja kitalálni, ki is ment ki. Nos, ez az alapfok. A haladó fokon ugyanez a barkochba két finnel történik hasonló italok heveny fogyasztása közben. Kimegy az egyik, aki meg bennmarad, az megpróbálja kitalálni, hogy ki is ment ki. Riku barátom azonnal jelezte, hogy a legeslegújabb finn szokások szerint, nem csupán kimennek és beugranak a tengerparton vájt lékbe, hanem kiúsznak a szomszédos szigetre. Az lehetetlen – mondtam a távol-ságot felmérve, mert legalább kétszáz méterre volt a sziget. Jég alatt azért a legkiválóbb finn úszó se képes erre mégannnyi szaunával és itallal felfegyverkezve sem. Hja, több lék van ám – szólt Riku. Amikor fogyni kezd a szufla rögtön fel kell jönni és mi mindig eltalájuk, hol van a következő lék. – Próbáld csak meg – biztatott – de erősen vonakodtam. Mutasd meg legalább, hogy elmesélhessem otthon! – kértem, de csak annyit mondott, náluk ez már olyan rutinosan megy, hogy szinte únják. Azzal vágtam el a további cukkolást, nincs nálam a horgászigazolványom, mert ha én egyszer lemegyek, akkor a számban legalább egy halat hozok kifelé…
A finn és a székely észjárás azért nem áll olyan messze mint gondolnánk és többször kitértünk a rokonságra is. Annyira eltérő testi adottságok, kinézet és szín, sőt dalok mellett nagyon sokan kapásból megkérdőjeleznek bármifél rokonságot. Kár, mert a nyelvi rokonság, más idegen nyelvek tanulásánál tapasztalható hibák no és az észjárás hasonlósága tagadhatatlan. Nem az olyan szavakra célzok most mint a menni az menne, kéz keszi, a vér meg veri, hanem sokkal mélyebb dolgokra. A finn boltokban a vaj az voi, a méz az meszi, a hal meg kala, de a klasszikus mondatpár is megdöbbentő: Jég alatt télen eleven halak uszkálnak, azaz Jéén alla talvella elevet uiszkentelevat. Egy olyan utcában volt a kölcsönkapott nyaralónk, amit nagyon nehezen tudtam megjegyezni a név hosszúsága miatt. Mi a fene lehet az a Vesisarantie? Elmagyarázták: az egykori mocsaras erdő mélyén hosszúszárú vízinövények virítottak és ezt őrizték mag a fehérvirágú változat nevével. Na mondom csak nem ‘víziszárantyú‘? Mondták boldogan: az lehet, pedig ilyen magyar szó aligha létezik hivatalosan, de legalább értelmezhető mindkét nemzetnek! Ugyanígy voltam a Vedelma nevű itallal, amit legott megvásároltam, mert hiába volt rajta hamvas erdei málna, nekem a vadalma finn visszhangja maradt. Az egyik bolt kirakatában rámeredtem a reklámra, ami egy „ y“ elhagyása után Apuvalinnikeine feklkiáltás maradt. Barátaim szerint “y“ nélkül érthetetlen, Nekem viszont nem.
A hetes programunk azért sokkal zsúfolltabb volt, mint ahogyan ebből az írásból kitűnhet. Testvér- városi kapcsolatokat megerősítendő civil útnak terveztük, kirándulásnak indult, de tanulmányút lett belőle. Silló Piroska, Pandur Ferenc és egy fiatalamber, Ádám társaságában tolmácsolhattam északi rokonainknál. Örömmel. Van kiktől tanulnunk ugyanis, van mit tanulnunk és van hol tanulnunk! Nagyon sokan és szeretettel érdeklődnek irántunk, egy sor további kapcsolat indulhat el a két gimnázium évtiztizedes múltú cserekapcsolata nyomán és úgy érzem szükségünk van rájuk.
Czuczor Sándor
